Jani Kirándul

A túra legfőbb célja az volt, hogy naplementét fotózzunk, ilyen szempontból sikertelen volt, ezért nagyjából ismert útvonalakon haladtunk. Ilyen szempontból sikertelen volt az út, a fordított irány alkalmasabb lett volna rá. A naplózás lényegi része nem az én érdemem, tőlem csak a szöveges rész származik.

A túra távolság szempontjából közepesen nehéz (talán könnyű, ha rájövök a turistautak.hu használatára, majd megmondom), szintemelkedés szempontjából könnyű, tájékozódási szempontból könnyű. Az egyik szakasz miatt iránytű vagy tájoló viszont jól jön (a térképet alapértelmezettnek veszem, még ha a mi első néhány újrakezdő kirándulásainkon néha otthon is felejtettük). Egészében véve a fáradtsági szintem a „húsz kilométer alatti, de éppen elég” szintre állt be.

A Károly Király utcai buszmegállótól indultunk (a 140-es, 40-es vagy 240E-s buszról leszálva, valami „40” volt benne, az biztos). Innen északnak tartva megnéztünk a Kő-hegyet. Az odautat nem írom le, a google maps elég használható. Ez egy kis kitérő, de ha nem jártunk ott, nem érdemes kihagyni, mert nagyon szép. Sajnos a barlangot részben lezárták, részben befalazták, de a dombocska maga gyönyörű, és kilátás is remek. Innan mi némi tévelygés után visszatértünk a jelzett útvonalra, de most még [2014. október 20.] a bozótoson és egy üres telken át egyenes is feltehetően kijuthatunk a Kisfaludy utcára.

A piros jelzésen továbbhaladva majdnem egyenesen észak-nyugatnak a piros+-ig mentünk. Az út néha kopár, néha erdős, de nem unalmas. A piktortégle üregek nem olyen érdekesek, de nyáron, ha valaki elsőnek van itt arra is tehet egy kitérőt.

A Végvári-szikla után mi a piros M -en áttértünk zöld+/zöld mária jelzésre. Nyáron, elsőre-másodikra, érdemes megtenni a sárgán a kerülőt Makkosmáriára a templomig (vagy Máriamakkosra? arra is ad találatot a gugli). Utána véletlenül letértünk Nagyszénászugra, mint látható az alábbi térképen, de az nem ajánlott.

A Mária-szurdokon átvezető Stromfeld Aurél utat legalább másodjára látom, de ígyis lenyűgöző.

A Budakeszin átvezető út elég jól követhető, nem is részletezném.

A következő látványosság a mamutfenyős rész, ami szintén minden szempontból szép. Errefelé már másodjára látunk fácánokat, szóval érdemes odafigyelni.

A térkép szerint a zöld+-on mentünk tovább, leválva a zöld máriáról. Másodjára egész szép ez az útszakasz is, még ha első látásra elég unalmas erdőgazdasági területnek találtam is. Az út ezen szakaszáról néhól jó a kilátás, de a fák miatt ez inkább télen érvényesül.

A zöld+-piros háromszög találkozás az egyetlen zavarba ejtő rész a túra útvonalán. A Cartographiás térkép és a turistautak.hu szerint is a csatlakozás után egyértelmű, hogy észak-keleti rányban a zöld plusz nem folytatódik. Mi vagy úgy tévesztettük el a jelzett utat, hogy észre se vettük, amíg vissza nem találtunk rá, vagy a festés volt elszúrva, vagy a zöld+ nyomvonala változatt meg a térkép szerint jelzetthez képest, de mindenesetre erősen elbizonytalanodtunk, mikor a zöld+ a piros háromszöggel együtt két irányba is folytatódott. Akármi is az igazság, itt elővettük az iránytűt és belőttük a jó irányt. Nyáron persze, megfelelő erőnléttel, egy Csergezán Pál kilátós kitérőt is lehet tenni.

A piros+-piros csatlakozás is könnyen megtalálható, és – emlékeimmel ellentmondásban – ez az út is szép.

Az út végén ott a buszmegálló jobbra, és szemben egy szimpatikus étterem-kocsma, kedves, udvarias kiszolgálással és csapolt soproni barnával, meg csapolt Zlatý Bažanttal (hacsak nem az Arany Fácán nevű gyenge utánzattal). Erről majd valahol máshol.

A túra megtétele kényelmes tempóban haladva kilenc óra harmincöt perc volt (evéshez megállva, egy sörre beugorva Budakeszin, két helyen tévelyegve, fényképezéssel tötyörögve), és látnivalókban gazdag útvonala volt. Minimális gyakorlottságtól kezdve mindenkinek ajánlható.

Mostanában szívesebben túrázok, mint írok róla, és a képek szerkesztésével (butításával: az újabb fotógép túl nagyok és jókat csinál) sincs erőm szenvedni. De nincs elfelejtve a blog.

Ameddig ráveszem magam, addig vázlatosan. Terep szempontjából könnyű, táv szempontjából (nekünk) erős (20-21 km lehet nagyjából), tájékozódás szempontjából néhol becsapós.

Odaút nagyjából:

Volt viszont egy kitérő Kismaros határában a térképen nem látható zöld kereszten, nagyjából észak-keletenek, majd egy nem jelzett úton a Lombházak felé. Ez elég egyszerűen megtalálható, a tanyaövezet legközelebbi facsoportja felé kell fordulni, ami egyértelműen nem magánterület. Itt van a lombházak maradványairól némi infó: http://divany.hu/eletmod/2013/07/03/treetop_hotelek/ Ha előttem lenne egy rendes turistatérkép bővebbet írnék.

Visszaút Kóspallagról:

Ez is csak nagyjából. A kékről alaposan letévedtünk* egy szakaszon és a patakmeder mentén mentünk a legdélibb horgásztóig, majd a zöldön a Fehér-forrásig. Onnan sima út volt a zöld négyzeten, de azt már múltkor részben felderítettük.

A Kisvasút végállomásán a „pub” nevű kocsmában jó sörök vannak, bár a barna staropramen már sajna savanyodott. Erről majd máshol írok.

*Ezt a részt szívesen kifejteném bővebben de sajnos nincs nálom jelenleg Börzsöny-térkép.

Előzetesen csak a Dömörkapuig volt egyértelműen megtervezve a túra, onnan három alternatív útvonalat néztünk ki, az időnk, és energiánk függvényében. A Dömörkapuig ugyan hétvégén busz is felvisz, de a Pilisszentlászló–Dömörkapu szakasz nagyon szép (legalábbis idén májusban), így mindenképpen ajánlott.

A távolságot nem mértük, megtippelni pedig nem is merem, pihenős tempóban haladva, sokat nézelődve mintegy hét óra alatt végeztünk. Szintkülönbségek vannak, szóval nem kifejezetten könnyű út, de megéri. A tájékozódás is egyszerű a legtöbb szakaszon egyértelműen ki vannak festve a turistajelzések.

A kiindulópont a Szentendréről érkező busz végállomása volt, de érdemesebb lett volna a Kisrigó vendéglőnél leszállni.

[ide kép jön, majd lebutítom, hogy beférjen]

A kék jelzés ugyan részben aszfalton halad, de az erdő itt is szép bükkös-tölgyes, az Öreg nyílás különösen megkapó, szóval kár kihagyni, mint már említettem. Az út egyértelmű, eltévedésre semmi esély.

A z+-szal és k+-szal találkozva a réten ebédeltünk. Itt érdemes lenézni a patakmederbe, különösen májusban, mi vidám békafotózással pazaroltuk az időt (siklót viszont itt még nem sikerült lencsevégre kapni, ahol vártam).

[kép helye]

Innen tértünk át a zöld +-ra. Ez sem okoz túl sok problémát térképpel, át kell menni a réten a patakmederrel párhuzamosan. Itt már sikerült becserkészni egy fiatal vizisiklót.

[kép helye]

A Dömörkapu szép, és kicsit elhagyatott kirándulóhely, de a szokásos látnivalókat megnéztük (barlang, szerb emlékkő, vízesés).

[képek]

És egy újabb sikló, ami hamar elbújt sajnos.

[kép]

A Dömörkaputól a zöld háromszögön át mentünk felfelé. Ez nem könnyű útszakasz, végig egy dombra megy fel, az elején elég meredeken, de a völgyre nyíló kilátás a lustákat is bizonyára kárpótolja.

A Kőrösi Csoma Sándor kiátóhely és a Lajosforrás között már kevésbé festői. Az út ráadásul itt elég itt elég sokat kell fátlan rétes domboldalon menni, szóval ha korábban indultunk volna, a délkörnyéki nappal is meg kellett volna küzdeni.

A Lajosforrás a szokásos elhanyagolt kirádulóhely, de állítólag hétvégén ide is jár busz, szóval kezdőknek fordított irányban haladva ez is lehet a kiindulópont.

Itt fel kellett kutatni a némelyik térképen zöldel négyzettel, valójában néha piros, néha meg zöld négyzettel jelölt utat. Az út ezen szakasza egyébként elég unalmas (amikortól megvan a jelzett út), csak néhol halad klasszikus kirándulóúton, inkább erdészeti földutakon.

Itt felmerült egy kitérő a karolina árok–Holdvilág árok útvonalon, de az sok lett volna, ha meg a onnan megyünk be Csobánkára, az kevés.

Inkább a zöld háromszögön át megmásztuk a Csikóvár-nyerget. Az út itt elhanyagolt, és a sok rovar is kinzott, de az alacsony girbegurba fák miatt egészen sajátos hangulata van (mint a Fekete-fejnek Budán, vagy a Köves bércnek). Ez a rész nekünk is új volt, mert bár sokszor jártunk a környéken, valahogy mindig kimaradt.

[képek]

A Janda vilmos kulcsosház után újra sima, erdészeti út megy be Pomázig, amin át lejutottunk a HÉV-állomásig.

Nehezen szántam rá magam a túra-leírás megkezdésének, pedig csak az erőnlétünk és a térképes tájékozódási képességeink szempontjából jelentett enyhe csalódást. Az útvonal kétszeresen is kiszakadást jelentett a megszokott környezetből. A szokásos „ki a városból” mellett, a Pilisi Hegység ezen része is újdonságot jelentett. Ez utóbbi miatt úgy terveztük, hogy minél több látnivalót és lehetséges útvonalat bejárjunk.

Pilisszentlászló (Senváclav) ugyan volt már végállomás egy magányos túrámon, Pilisszentkeresztből (Mlynky) indulva, Dobogókőn keresztül, és indultunk innen Visegrád felé (hogy végül Dunabogdányra érkezzünk). Leányfalu pedig szokásos társaságomnak volt kiindulópont, de nekem volt teljesen új.

A kiindulópont a Pilisszentlászlói végállomása a Szentendréről induló volánjáratnak. A jelzések, nagyon turistabarát módon, már a buszmegállóban ki vannak festve, el sem lehet téveszteni őket. Innen indultunk a kék és piros jelzésen kelet-északkelet irányba.

Az itteni erdő – mint a településtől északra is –, nagyon szép, sötét, aljnövényzetszegény bükkös-tölgyes (ha nem tévedek, nem értek a fákhoz). A Szarvas-szérűtől viszont dús aljnövényzetűvé válik, ritkulnak a bükkfák. Az erdészház után több rét szakította meg az erdei utat (Pap-rét, Pálóczki-rét, Zánkói-rét), mi a piroson haladtunk tovább. Az út ezen része teljesen parkerdőszerű, széles földutakkal.

Egészen addig, ameddig a piros és a zöld jelzés találkozik, ahonnan újra sötétebb tölgyes következik. A nagyméretű térkép ugyan nem jelzi, a turistakalauz viszont igen az itt található kőmezőt, ami nagyon szép.

A Kis-Bükk-tető után nem sokkal tettünk egy feledhetetlen kitérőt a sárga jelzésen és a sárga körön keresztül.

Egy Solymárból induló, távban emberes, de szintkülönbségekben könnyű túrát terveztem eredetileg, sok menekülési útvonallal, rövidítési lehetőséggel, ha nem bírnánk. Ezért is Solymárról indultunk, nem Pomázról.

A kiindulópont a 164-es busz első solymári megállója, ameddig még budapest-bérlettel is ki lehet jutni, tehát spórolhatunk a költségeken.

A buszmegállótól a sárga és a kék-mária jelzésen indultunk az Alsó-Jegenye-völgy irányába.

Az Alsó-Jegenye-Völgy méltán népszerű, nagyon szép kirándulóhely, és kutyafuttató, szóval ha mizantrópok vagyunk, ezt el kell viselni. Hiába nagyon szép hely, a tízéves fényképezőm már nem birkózik meg a félmhomállyal, szóval itt: http://www.panoramio.com/photo/36324727, meg itt http://termeszetjarok.blog.hu/2012/03/22/solymar_vizeses_es_var találhatsz fotókat. A rétről azért egy képet képet kirakok:

Itt letértünk a kijelölt útvonalról, a patak medrét követve, a völgyön végig, mert a sárga és a kék-mária kis kerülőt tesz, és arra nem vágytam (egyszer-kétszer persze azt az útvonalat is érdemes bejárni).

A Szarka-vár a következő tereppont, erről is annyi kép van a neten, hogy nem érdemes ideposztolni, egyszer viszont érdemes megnézni, már az öregtoronyból nyíló remek kilátás miatt is.

A kék-mária jelzés nem minden térképen szerepel, illetve van olyan térkép, ahol még csak tervezettként, de helyben jól követhetően fel van festve, ki van táblázva, ha az Alsó-jegenye-völgy végéig eljutottunk.

A hídon nem kell átmenni, első járásra itt bizonytalanodtunk el, szóval a híd mellett a jobbra kell fordulni:

A következő elbizonytalanodási pont néhány méterrel később van, a városba kell bemenni balra, nem az elhagyottnak látszó ipari célú telephely mellett egyenesen.

Innen a vasútállomás megkerülésével egyenes az út az országúton, míg ki nem érünk a város partnekapcsolatára, a térfigyelő rendszerre és eladó eperre figyelmeztető táblát.

Itt balra egy földúton, majd egy betonoszlopnál jobbra, át az országúton, a horgásztóhoz vezető útig.

Az út ezen része elég kietlen, fák sehol, tűző napban nem a legkellemesebb (pont dél felé voltunk ott).

A Malom-dűlőnél már zöldre vált a túristajelzés, a kék-mária megmarad. A honvédségi területig megyünk, ahol gyalog simán átjuthatunk a sorompón, és ha a jelzést követjük biztos nem lőnek.

Az út a dombon fel nagyon szép, és ha nem zuhog az eső, könnyen járható, enyhe emelkedő. Télen még nem próbáltuk, de hóban, jegesen néhol nehéznek tűnik.

Egy névtelen[?] sziklaalakzat és a Jenői-torony nevű is itt van, amik a fák miatt nem túl fotogének (esetleg emiatt lehet érdemes télen idevetődni).

Ahol a kék-mária és a zöld elválik, ott ütközünk a kevély-nyeregbe. Itt keletre fordulva egy jelzetlen úton eljuthatunk az Egri Vár makettjéhez és a Teve-sziklához is, de ez most nem volt betervezve.

A zöldön feljuthatunk a Kevély-nyeregre ez sem volt most betervezve.

A kék-márián viszont elsétálhatunk a murvabányáig. Itt mi áttértünk a kék jelzésen Csobánka felé, de  szent-kút és a Macska-barlang sincs messze, ha valaki korán indul, és mindent be akar járni.

A kék, sárga és piros jelzéseken mentünk át Csobánkán, ami térképen és élőben is jól követhető, itteni leírása viszont túl körülményes. A sárga kis kitérő, szép, de már láttuk. Egyszer-kétszer érdemes bejárni azokat a részeket is. A sárga +-on pedig bejuthatunk a buszig, ha már sok volt a séta.

Mi a piros jelzést követve lementünk a csikóváraljai volt túristaházig. A volt túristaház mellett balra az erdőig, ott az erdőbe érve rögtön jobbra a zöld négyzeten (ez elsőre nem olyan egyértelmű, az út és a jelzések állapota is elég elhanyagolt). Az alig csepegő Gyopár forrásnál áttértünk a zöld+ra, és besétáltunk Pomázra.

A zöld + végétől a főútvonalon eljutottunk a jól ismert pomázi kocsmáig hévállomásig.

A maximális terv a Janda Vilmos-ház és onnan a zöld jelzés lett volna, de ezt most elblicceltük.

Főleg budai és pilisi, rövidebb és hosszabb kirándulások és gyalogtúrák leírását fogom közölni.

Ha belejövök az itteni blogfelület kezelésébe, képeket és reményeim szerint az útvonal térképét is mellékelni fogom.

A képek saját képek a szokásos c.c.-s megkötésekkel használd (ne add el, jelöld meg a forrást, ha közzéteszed stb.). A térképközlés – amennyiben megoldható lesz –, tájékoztató jellegű, vedd meg az eredetit, az használhatóbb.

Igyekszem gyakorlatilag használható tanácsokat és ötleteket is adni, a jelzések és utak használhatóságára, járhatóságára vonatkozóan, hogy ha megtetszene egy útvonal vagy egy szakasz, be tudd járni.

Igyekszem szép utakat bejárni, szóval nem a teljesítmény a fontos, de azért nem csak könnyű utakat járunk be, szóval lesz egy-két gyakorlotabbaknak ajánlott útvonal.