Jani Kirándul

Előzetesen csak a Dömörkapuig volt egyértelműen megtervezve a túra, onnan három alternatív útvonalat néztünk ki, az időnk, és energiánk függvényében. A Dömörkapuig ugyan hétvégén busz is felvisz, de a Pilisszentlászló–Dömörkapu szakasz nagyon szép (legalábbis idén májusban), így mindenképpen ajánlott.

A távolságot nem mértük, megtippelni pedig nem is merem, pihenős tempóban haladva, sokat nézelődve mintegy hét óra alatt végeztünk. Szintkülönbségek vannak, szóval nem kifejezetten könnyű út, de megéri. A tájékozódás is egyszerű a legtöbb szakaszon egyértelműen ki vannak festve a turistajelzések.

A kiindulópont a Szentendréről érkező busz végállomása volt, de érdemesebb lett volna a Kisrigó vendéglőnél leszállni.

[ide kép jön, majd lebutítom, hogy beférjen]

A kék jelzés ugyan részben aszfalton halad, de az erdő itt is szép bükkös-tölgyes, az Öreg nyílás különösen megkapó, szóval kár kihagyni, mint már említettem. Az út egyértelmű, eltévedésre semmi esély.

A z+-szal és k+-szal találkozva a réten ebédeltünk. Itt érdemes lenézni a patakmederbe, különösen májusban, mi vidám békafotózással pazaroltuk az időt (siklót viszont itt még nem sikerült lencsevégre kapni, ahol vártam).

[kép helye]

Innen tértünk át a zöld +-ra. Ez sem okoz túl sok problémát térképpel, át kell menni a réten a patakmederrel párhuzamosan. Itt már sikerült becserkészni egy fiatal vizisiklót.

[kép helye]

A Dömörkapu szép, és kicsit elhagyatott kirándulóhely, de a szokásos látnivalókat megnéztük (barlang, szerb emlékkő, vízesés).

[képek]

És egy újabb sikló, ami hamar elbújt sajnos.

[kép]

A Dömörkaputól a zöld háromszögön át mentünk felfelé. Ez nem könnyű útszakasz, végig egy dombra megy fel, az elején elég meredeken, de a völgyre nyíló kilátás a lustákat is bizonyára kárpótolja.

A Kőrösi Csoma Sándor kiátóhely és a Lajosforrás között már kevésbé festői. Az út ráadásul itt elég itt elég sokat kell fátlan rétes domboldalon menni, szóval ha korábban indultunk volna, a délkörnyéki nappal is meg kellett volna küzdeni.

A Lajosforrás a szokásos elhanyagolt kirádulóhely, de állítólag hétvégén ide is jár busz, szóval kezdőknek fordított irányban haladva ez is lehet a kiindulópont.

Itt fel kellett kutatni a némelyik térképen zöldel négyzettel, valójában néha piros, néha meg zöld négyzettel jelölt utat. Az út ezen szakasza egyébként elég unalmas (amikortól megvan a jelzett út), csak néhol halad klasszikus kirándulóúton, inkább erdészeti földutakon.

Itt felmerült egy kitérő a karolina árok–Holdvilág árok útvonalon, de az sok lett volna, ha meg a onnan megyünk be Csobánkára, az kevés.

Inkább a zöld háromszögön át megmásztuk a Csikóvár-nyerget. Az út itt elhanyagolt, és a sok rovar is kinzott, de az alacsony girbegurba fák miatt egészen sajátos hangulata van (mint a Fekete-fejnek Budán, vagy a Köves bércnek). Ez a rész nekünk is új volt, mert bár sokszor jártunk a környéken, valahogy mindig kimaradt.

[képek]

A Janda vilmos kulcsosház után újra sima, erdészeti út megy be Pomázig, amin át lejutottunk a HÉV-állomásig.