Jani Kirándul

Egy Solymárból induló, távban emberes, de szintkülönbségekben könnyű túrát terveztem eredetileg, sok menekülési útvonallal, rövidítési lehetőséggel, ha nem bírnánk. Ezért is Solymárról indultunk, nem Pomázról.

A kiindulópont a 164-es busz első solymári megállója, ameddig még budapest-bérlettel is ki lehet jutni, tehát spórolhatunk a költségeken.

A buszmegállótól a sárga és a kék-mária jelzésen indultunk az Alsó-Jegenye-völgy irányába.

Az Alsó-Jegenye-Völgy méltán népszerű, nagyon szép kirándulóhely, és kutyafuttató, szóval ha mizantrópok vagyunk, ezt el kell viselni. Hiába nagyon szép hely, a tízéves fényképezőm már nem birkózik meg a félmhomállyal, szóval itt: http://www.panoramio.com/photo/36324727, meg itt http://termeszetjarok.blog.hu/2012/03/22/solymar_vizeses_es_var találhatsz fotókat. A rétről azért egy képet képet kirakok:

Itt letértünk a kijelölt útvonalról, a patak medrét követve, a völgyön végig, mert a sárga és a kék-mária kis kerülőt tesz, és arra nem vágytam (egyszer-kétszer persze azt az útvonalat is érdemes bejárni).

A Szarka-vár a következő tereppont, erről is annyi kép van a neten, hogy nem érdemes ideposztolni, egyszer viszont érdemes megnézni, már az öregtoronyból nyíló remek kilátás miatt is.

A kék-mária jelzés nem minden térképen szerepel, illetve van olyan térkép, ahol még csak tervezettként, de helyben jól követhetően fel van festve, ki van táblázva, ha az Alsó-jegenye-völgy végéig eljutottunk.

A hídon nem kell átmenni, első járásra itt bizonytalanodtunk el, szóval a híd mellett a jobbra kell fordulni:

A következő elbizonytalanodási pont néhány méterrel később van, a városba kell bemenni balra, nem az elhagyottnak látszó ipari célú telephely mellett egyenesen.

Innen a vasútállomás megkerülésével egyenes az út az országúton, míg ki nem érünk a város partnekapcsolatára, a térfigyelő rendszerre és eladó eperre figyelmeztető táblát.

Itt balra egy földúton, majd egy betonoszlopnál jobbra, át az országúton, a horgásztóhoz vezető útig.

Az út ezen része elég kietlen, fák sehol, tűző napban nem a legkellemesebb (pont dél felé voltunk ott).

A Malom-dűlőnél már zöldre vált a túristajelzés, a kék-mária megmarad. A honvédségi területig megyünk, ahol gyalog simán átjuthatunk a sorompón, és ha a jelzést követjük biztos nem lőnek.

Az út a dombon fel nagyon szép, és ha nem zuhog az eső, könnyen járható, enyhe emelkedő. Télen még nem próbáltuk, de hóban, jegesen néhol nehéznek tűnik.

Egy névtelen[?] sziklaalakzat és a Jenői-torony nevű is itt van, amik a fák miatt nem túl fotogének (esetleg emiatt lehet érdemes télen idevetődni).

Ahol a kék-mária és a zöld elválik, ott ütközünk a kevély-nyeregbe. Itt keletre fordulva egy jelzetlen úton eljuthatunk az Egri Vár makettjéhez és a Teve-sziklához is, de ez most nem volt betervezve.

A zöldön feljuthatunk a Kevély-nyeregre ez sem volt most betervezve.

A kék-márián viszont elsétálhatunk a murvabányáig. Itt mi áttértünk a kék jelzésen Csobánka felé, de  szent-kút és a Macska-barlang sincs messze, ha valaki korán indul, és mindent be akar járni.

A kék, sárga és piros jelzéseken mentünk át Csobánkán, ami térképen és élőben is jól követhető, itteni leírása viszont túl körülményes. A sárga kis kitérő, szép, de már láttuk. Egyszer-kétszer érdemes bejárni azokat a részeket is. A sárga +-on pedig bejuthatunk a buszig, ha már sok volt a séta.

Mi a piros jelzést követve lementünk a csikóváraljai volt túristaházig. A volt túristaház mellett balra az erdőig, ott az erdőbe érve rögtön jobbra a zöld négyzeten (ez elsőre nem olyan egyértelmű, az út és a jelzések állapota is elég elhanyagolt). Az alig csepegő Gyopár forrásnál áttértünk a zöld+ra, és besétáltunk Pomázra.

A zöld + végétől a főútvonalon eljutottunk a jól ismert pomázi kocsmáig hévállomásig.

A maximális terv a Janda Vilmos-ház és onnan a zöld jelzés lett volna, de ezt most elblicceltük.